A kerti növények átteleltetését sokan egyetlen feladatként kezelik, pedig valójában döntések sorozata. Melyik növény mennyire érzékeny, hol van a kertben, mennyire szeles az adott sarok, mennyire nedves a talaj, mennyi időd és helyed van vele foglalkozni. Ezek együtt határozzák meg, hogy egy növény tavasszal visszatér vagy eltűnik nyomtalanul.
A legnagyobb hiba az, amikor minden növényt ugyanúgy próbálunk védeni. A kert télen sokféleképpen él tovább, és ezt érdemes elfogadni.
Mely növények bírják kint, ha békén hagyod őket
A legtöbb évelő és cserje pontosan tudja, mit kell csinálnia télen. A gond általában nem a hideg, hanem a hirtelen váltakozás, a téli nedvesség és a szél. A kertben lévő, több éve jól működő növényeknél az a legbiztosabb stratégia, ha csak minimálisan avatkozol be.
A levágott, „túl tiszta” ágyások gyakran fagyérzékenyebbé válnak. A földön hagyott elszáradt részek védelmet adnak, a talaj lassabban hűl ki, és tavasszal is jobb állapotban lesz. Itt az átteleltetés sokszor abból áll, hogy hagyod békében lezajlani a telet.
Mikor számít ténylegesen a takarás
Takarni akkor érdemes, amikor a növény fagyérzékenyebb, vagy amikor a helyzete miatt sérülékeny. Egy déli fekvésű fal tövében álló növény sokkal kevesebb védelmet igényel, mint ugyanaz nyílt területen. A takarás célja nem a melegen tartás, hanem a hőingadozás csökkentése.
Lomb, fakéreg, szalma vagy komposzt vékony rétegben működik jól. A vastag, levegőt nem engedő borítás inkább árt, mert a növény befülledhet. Itt inkább a mérték számít, nem a mennyiség.
Cserepes növények: a hely fontosabb, mint a hőmérséklet
A cserepes növények átteleltetése mindig érzékenyebb kérdés, mert a gyökérzet nincs védve a talaj hőjével. Itt sokkal fontosabb az elhelyezés, mint az, hogy pontosan hány fok van. Egy fedett, szélvédett hely, ahol a hőmérséklet lassan változik, többet ér, mint egy meleg, de világítástól és levegőtől elzárt tér.
Sok növény jobban viseli a hűvös, világos környezetet, mint a fűtött helyiséget. A túl meleg teleltetés gyakran gyenge, megnyúlt hajtásokat eredményez tavasszal.
Mit csinálj a mediterrán növényekkel
A leanderek, olajfák, citrusfélék külön figyelmet igényelnek, de itt sem a túlgondoskodás a jó irány. Ezek a növények pihenni akarnak télen. Világos, hűvös helyen, visszafogott öntözéssel sokkal nagyobb eséllyel indulnak újra tavasszal.
A folyamatos öntözés és a meleg tér gyakran több kárt okoz, mint egy-egy hűvös éjszaka. Az átteleltetés sikerének egyik jele, ha télen „alig történik velük valami”.
Öntözés télen: az egyik leggyakoribb félreértés
A téli pusztulás egyik fő oka a túl sok víz. Hidegben a növény nem használja fel az öntözést, a gyökerek pedig könnyen károsodnak. Kinti növényeknél általában elég a természetes csapadék, cserepeseknél pedig hosszú szünetekkel, nagyon visszafogottan érdemes vizet adni.
Ha a föld nedves, nincs dolgod vele. Ez az egyik legegyszerűbb, mégis legnehezebb döntés.
Metszeni vagy nem metszeni tél előtt
Sok növénynél ősszel nem célszerű erősen visszavágni. A fás részek, elszáradt szárak védik a tövet a hidegtől, és tavasszal pontosabban látható, mit hozott át a növény a télből. A túl korai metszés azért is kockázatos, mert friss hajtások indulhatnak be, amelyek aztán elfagynak.
A szél az ellenség
A hidegnél gyakran nagyobb problémát jelent a szél. A folyamatos légmozgás kiszárítja a növényt, főleg télen, amikor a gyökerek nem tudnak utánpótlást adni. Ezért a szélvédett elhelyezés sokszor fontosabb, mint a takarás. Egy fal, sövény vagy akár ideiglenes paraván rengeteget számít egy cserepes növénynél.
A tél után sok növény első ránézésre halottnak tűnik. Ez teljesen természetes. A valódi állapot csak akkor derül ki, amikor megindul a nedvkeringés. Sokan ilyenkor túl hamar kidobják vagy visszavágják azt, ami még élne.
Az átteleltetés utolsó lépése a türelem. Várni, amíg a növény maga jelzi, hogyan vészelte át a telet.