A ton in ton lényege nem az, hogy „minden ugyanolyan színű legyen”, hanem az, hogy egy színcsaládon belül több árnyalat együtt éljen. Ez szerkesztési kérdés. Akkor működik, ha előre eldöntöd, mi az alapszín, és ahhoz igazítod a világosabb és sötétebb felületeket. Egy bézs alapú nappali például másként néz ki, ha a fal meleg bézs, a kanapé világos homok, a párnák pedig egy fokkal mélyebb karamell árnyalatúak. Ha nincs egyértelmű alap, az átmenet szétesik.
Válassz egy főszínt, és három árnyalatot
A legbiztosabb módszer, ha egyetlen színcsaládot kiválasztasz, és azon belül három árnyalatot használsz. Egy dolgozósaroknál például jól működik a szürkéskék család: világos árnyalat a falon, középtónus a bútornál, sötétebb kék a textilen. Több lépcsőnél már túl bonyolulttá válik, kettőnél pedig nem alakul ki valódi átmenet. A háromszintű gondolkodás segít, hogy a tér mélységet kapjon anélkül, hogy zsúfolt lenne.
A fal mindig a legvilágosabb vagy a legnyugodtabb legyen
Ton in ton térben a fal nem lehet a legerősebb elem. Ha túl sötét vagy túl karakteres, elnyomja a bútorokat. Kis lakásban különösen fontos, hogy a fal világosabb árnyalatot kapjon, és a mélyebb tónusok lentebb, szemmagasság alatt jelenjenek meg. Egy zöldes tónusú hálóban például a fal lehet halvány zsálya, az ágykeret kicsit mélyebb olíva, a takaró pedig sötétebb erdei zöld. A szoba ettől rétegzett lesz, nem nehéz.
A leggyakoribb hiba ton in ton esetén az unalmasság. Ez akkor következik be, ha minden felület sima és egyforma. A textúra ilyenkor kulcsszerepet kap. Ugyanaz a szín teljesen másként viselkedik linen, gyapjún, fán vagy festett felületen. Egy szürkés térben például a vászonfüggöny, a kötött párna és a sima fal együtt ad változatosságot. A színek rokonok, az anyagok különböznek, ezért a szem nem unatkozik.
Bútorfestésnél maradj ugyanabban a színcsaládban
Ha bútorfestésnél is ton in ton gondolkodsz, fontos, hogy ne keverd a színcsaládokat. Egy meleg bézs fal mellé hideg szürke bútor idegen lesz, hiába hasonló világosságú. Ha a fal meleg, a bútor is maradjon meleg árnyalatú. Egy világos tölgyhatású térben például jól működik egy kissé sötétebb barna vagy greige festésű komód. Ettől a bútor része marad a térnek, nem külön szereplő.
A hálószoba különösen hálás terep, mert a finom átmenetek nyugodtabbá teszik. A nappaliban is jól működhet, ha van elég természetes fény. Előszobában és fürdőben inkább világosabb árnyalatokkal érdemes dolgozni, mert ezek a terek kisebbek és kevésbé megvilágítottak. A konyhában ton in ton akkor jó, ha a frontok és a fal színe közel áll egymáshoz, a munkapult pedig egy kicsit eltér. Ez segít elkülöníteni a funkciókat anélkül, hogy megtörné az összképet.
Bármennyire is csábít nem minden lakásban tudod használni
A ton in ton nem jó választás akkor, ha nagyon kevés a természetes fény, és sötét színcsaládot választasz. Ilyenkor a tér összezárul. Nem működik akkor sem, ha minden bútor és dekoráció azonos árnyalatú. A finom átmenet eltűnik, a szoba lapossá válik. Ha sok mintás felület van, szintén nehéz ton in ton hatást létrehozni, mert a minták önálló ritmust visznek a térbe.
Ha jól van megcsinálva, a ton in ton térben nem tudod pontosan megmondani, miért nyugodt. Nem egyetlen elem vonzza a tekintetet, hanem az egész együtt működik. A színek nem kiabálnak, az átmenetek természetesek.