A legtöbb lakásnak van egy saját, nehezen körülírható illata. Nem erős, nem konkrét, inkább olyan háttér, amelyet akkor vesz észre az ember, amikor hosszabb nap után belép az ajtón.
Növények, amelyek élő illatot adnak a térnek
A növények nem csupán díszítenek. Sok lakásban ők adják az első finom illatot, amellyel az ember találkozik. A lakók gyakran nem is gondolják, mennyire sokat változik a tér hangulata attól, hogy a konyhapult sarkán ott áll egy apró citromfa vagy a nappali polcán egy alacsony levendulatő. A növények illata nem állandó, inkább időszakos. A levelek akkor engedik ki a saját aromájukat, amikor fényt kapnak, amikor megérintik őket, vagy amikor a szoba levegője megmozdul.
A rozmaring például olyan növény, amely már attól ad egy enyhe, friss illatot, hogy valaki óvatosan végighúzza rajta a kezét. Egy kis cserepes jázmin a tavaszi fényben szinte önálló jelenlétet kap, a nyíló virág illata pedig pár óra alatt bejárja a nappalit. A levendula másképp működik: nem harsány, viszont a hálószobában annyira finom hátteret ad, hogy észrevétlenül válik a pihenés részévé.
Életszerű helyzet, amikor valaki vásárol egy új növényt, csak azért, mert tetszik neki, majd napokkal később veszi észre, hogy a szoba levegője valahogy frissebb lett. A növények nem illatosítóként működnek, mégis képesek arra, hogy a lakás légterét enyhén átformálják. A tavasz ebben az értelemben nem is akkor jön el, amikor az első meleg nap megérkezik, hanem akkor, amikor a növények új levelet hoznak és a lakás tele lesz váratlan apró illatpillanatokkal.
Illóolajok, amelyek egyetlen cseppel hangulatot váltanak
A természetes illóolajok sok lakásban egyfajta esti rituáléként jelennek meg. Az ember hazajön, lekapcsolja a nagy fényt, bekapcsolja a diffúzort vagy egy kerámia párologtatót, és már néhány perc múlva érzi a levegő finom változását. A levendula például képes ellágyítani a teret, a citrusfélék frissítik a nappalit, a teafa kissé tisztább érzetet ad. A jó illóolaj titka az, hogy kevés is elég belőle. A cél nem az, hogy a lakás illatfelhőt kapjon, hanem hogy legyen egy finom, alig észrevehető réteg a háttérben.
Életszerű pillanat, amikor valaki reggel egyetlen csepp citromolajat tesz a diffúzorba, és mire elkészül a kávé, a nappali levegője kicsit tisztábbnak tűnik. Vagy amikor este egy kis narancsolajjal indul a lecsendesedés, és ez lesz a jel, hogy a nap véget ért. Az illóolajok azért működnek jól természetes illatosítóként, mert nem hoznak mesterséges hangulatot. A lakás saját illatával keverednek, finoman, nem tolakodóan.
Az is előfordul, hogy a lakó eleinte csak kísérletezik, majd idővel kialakul egy saját illatritmusa. Reggel frissítő citrus, délután egy kis eukaliptusz és este egy csepp levendula. Nem szabályok ezek, inkább szokások, amelyek észrevétlenül illeszkednek a nap menetébe.
A rendszeres szellőztetés
A reggeli szellőztetés a lakók többségénél egyfajta ébresztés. Ahogy a friss levegő végigjárja a teret, a lakás felveszi a nap ritmusát. A nappali ilyenkor más színt kap, a hálóban a textil illata megváltozik, és az egész tér frissebbé válik.
Életszerű pillanat, amikor valaki reggel kinyitja az ablakot, majd amíg fő a kávé, egy kicsit hűvösebb lesz a lakás. Ez az apró váltás olyan, mint amikor a test vesz egy nagy levegőt. A szobák is így dolgozzák fel az új napot. Reggel rövid, délután egy rövid, este pedig egy hosszabb. Ezek a mozdulatok alakítják ki azt a lakásillatot, amely nem mesterséges, mégis nagyon karakteres. A tavaszi időszakban sok lakó érzékeli, hogy a lakás levegője új életre kel. Ez a természetes illatosítás visszafogottsága: egyszerű, hétköznapi mozdulatokkal indul el a friss tavaszi hangulat.