Egy régebbi épületet sokan úgy kezelnek, mintha a falak vastagsága vagy a múlt századi technológia eleve meghatározná, hogy mennyire lehet takarékosan fenntartani. A gyakorlatban inkább az számít, hogy a ház melyik eleme engedi ki a legtöbb hőt. Az energetikai korszerűsítés mindig egy diagnózissal kezdődik, mert a látható problémák mögött sokszor egészen más a valódi ok. A hideg padló például nem a burkolat hibája, hanem a talaj felé történő hővesztésé. A huzatos ablak mögött nem feltétlen az üveg gyengesége, hanem a keret körüli hézagok. A gyenge fűtési komfort pedig legtöbbször összefügg a falak hőátbocsátásával. Amikor ezeket feltérképezed, kiderül, milyen sorrendben érdemes beavatkozni, és mire érdemes költeni, hogy valódi eredménye legyen.
A külső falak szigetelése régi épületeknél általában a legnagyobb tétel, de itt a legjobb a megtérülés is. A költség meghaladja az egymillió forintot még akkor is, ha csak egy kisebb családi házról van szó, de a hőveszteség sokszor a felére csökkenthető. A polisztirolos rendszer a leggyakoribb, mert könnyen szerelhető és jól bírja az időjárást, a grafitos változat pedig azonos vastagság mellett jobb hőszigetelő képességet ad. A kőzetgyapot akkor jó választás, ha a ház nagy hőingadozásnak van kitéve vagy a hangszigetelés is szempont. A vastagságot nem érdemes érzésre meghatározni. Egy hatvan évnél idősebb háznál gyakran a 12–15 centiméteres réteg hozza azt a komfortot, amit a lakók keresnek.
A költségek lokálisan változnak, de egy átlagos 100 m² alapterületű ház összköltsége munkával együtt nagyjából két és fél–három és félmillió forint között mozog. A megtakarítás éves szinten százezres nagyságrendű lehet, az amortizáció pedig lassú, így hosszú távú beruházásként rendkívül jól működik.
A nyílászáró-csere akkor jó befektetés, ha a fal már képes megtartani a hőt
Ablakcserénél sokan a legolcsóbb háromrétegű üveget keresik, de a hatékonyság nagy részét nem az üveg adja, hanem a beépítés minősége. A hézagkitöltő hab, a párazáró és páraáteresztő szalag, a tok–fal csatlakozás pontossága döntik el, hogy huzatos lesz-e a ház később. A korszerű ablak hőszigetelő értéke papíron nagyon jó lehet, de ha a beépítés utáni hézagok engedik ki a hőt, a beruházás nem térül meg.
Régi házaknál gyakran felmerül a kérdés, hogy van-e értelme a felújítható faablakokat megtartani. Ha a szerkezet jó állapotú, a tok nem korhadt és a fém kiegészítők nem rozsdásak, sokszor jobb eredményt ad egy szakszerű felújítás, mint egy olcsó műanyag ablak. A tömítés cseréje, a tok zárása és az üvegek korszerűsítése meglepően sokat javít a hőérzeten.
Egy teljes ablakcsere ára egy átlagos régi házban két–ötmillió forint közötti, a megtakarítás viszont csak akkor jelentős, ha a falak és a födém hőszigetelése is rendben van. Ha ezek hiányoznak, az új ablak csak „bezárja” a hideget, a hőveszteség pedig más irányba tolódik.
A födém és a padlás szigetelése a legjobb ár-érték arányú beavatkozás
Régi házaknál a meleg sokszor a tető felé szökik el, főleg akkor, ha a padlás csak egy vékony vakolatréteggel válik el a lakótértől. A födémszigetelés költsége ritkán haladja meg a félmillió forintot, mégis érzékelhető változást hoz. A 20–30 centiméter vastag fújt cellulóz vagy kőzetgyapot réteg csökkenti a hőveszteséget, és stabilizálja a belső hőmérsékletet. A padlás járófelületét úgy lehet kialakítani, hogy ne nyomja össze a szigetelést, vagyis a szellőzés és a légrés megmarad.
Ha a tetőtér beépített, bonyolultabb a helyzet. Ilyenkor a szarufák közötti és feletti szigetelés vastagsága határozza meg az eredményt. Egy régi tetőtérben gyakran csak vékony réteg található, ami a mai energetikai igényekhez kevés. A korszerűsítés itt viszi a legtöbb pénzt, de a komfortérzet is itt változik a leglátványosabban.
A padló
A régi házak padlója alatt gyakran nincs hőszigetelés, a beton pedig közvetlenül érintkezik a talajjal. Ez télen hideg felületet, nyirkos érzetet és magasabb fűtésszámlát jelent. A padló szigetelése felújításkor nagyobb bontással jár, de hosszú távon stabil hőérzetet ad. Ha nem szeretnél teljes felbontást, egy vastagabb úsztatott padlóréteg is segíthet, amely közé hőszigetelő anyag kerül.
Egy ilyen beavatkozás költsége másfél–hárommillió forint között mozog, a ház méretétől és a talaj állapotától függően. A megtérülés nem annyira látványos, mint a falaknál, de a lakhatási komfort drasztikusan javul.
A régi fűtési rendszer korszerűsítése
A kazáncsere sokak első gondolata, mégis ritkán ez a legeredményesebb kiindulópont. Ha a ház szigeteletlen, a korszerű kazán sem tud takarékosan működni. A fűtési rendszer felújítása akkor éri meg, amikor a ház szerkezete már nem engedi el a meleget. Ilyenkor a kondenzációs kazán vagy a megfelelő hőszivattyú egyenletesen és hatékonyan dolgozik.
Régi radiátoroknál először mindig azt érdemes mérlegelni, hogy a csövek és a szelepek bírják-e az új rendszert. Ha igen, sok esetben maradhat a meglévő hálózat, és elég a hőleadó felületet növelni vagy szabályozhatóvá tenni. A korszerű termosztát és zónavezérlés sok energiát spórolhat, mert nem a teljes házat kell fűteni egyszerre, csak azokat a helyiségeket, amelyeket valóban használsz.
A megtérülés nem csak a számlákban, hanem a ház értékében is megjelenik
Az energetikai korszerűsítés költsége gyakran ijesztőnek tűnik, de a ház piaci értéke is követi a fejlesztéseket. Egy jól szigetelt, korszerű nyílászárókkal és stabil fűtési rendszerrel rendelkező ingatlan sokkal vonzóbb, ezért a befektetett összeg részben azonnal megtérül az értékben. A másik része a havi számlákban jelenik meg. Egy átlagos, régi ház esetében egy jól felépített korszerűsítés 30–50 százalékos energia-megtakarítást is adhat, ami egy fűtési szezonban több százezer forint különbség.
A megtérülés ritkán egyetlen beavatkozáson múlik. A ház energetikája rendszerként működik, és akkor lesz hatékony, ha a leggyengébb pontokat javítod először. Egy felújítási terv akkor jó, ha sorrendet és fókuszt ad, nem pedig minden tételt egyszerre próbál megoldani.