A jó hőszigetelés rendkívül sokat számít a komfort, a gazdaságos működés és a környezetvédelem szempontjából is. Ráadásul értéknövelő hatása van, vagyis az az ingatlan többet fog érni, aminek jól karbantartott szigetelése van.
Az épületek hőszigetelése alapvetően fontos a 21. században, a homlokzat vagy a tetőtér szigetelése nélkül kevésbé élhető az otthonunk. A tetőtér szigetelés szakértelmet igénylő művelet, hiszen ebben az esetben a ferde síkok szigetelése a fő feladat, illetve a tetőtéri helyiség feletti vízszintes felület (a tető csúcsa) szigetelése, amennyiben a falakat nem visszük fel egészen a csúcsig. A párazáró és a páraáteresztő fólia közé kerül behelyezésre a szigetelőanyag minden esetben.
Azonban a tetőtér szigetelését könnyen el lehet rontani, ha nem a megfelelő módszerrel, szigetelőanyaggal és rétegrenddel kivitelezzük. Szedjünk össze néhány olyan hibát, amit a tetőtér szigetelésekor elkövethetünk. A ferde síkok a legtöbb esetben nem pontosak, illetve az is elég gyakran előfordul hogy a gipszkartonos az előírt 15-20 cm helyett 25 cm-t mér. A pontatlanságok miatt az üveggyapottal (lehetőleg fújható üveggyapottal) fogunk a legjobban járni, ha szigetelésre kerül a sor a tetőtérben. Könnyű, nem terheli a tetőszerkezetet és egyszerűen formálható, a fújható üveggyapot ráadásul a legkisebb résekbe is bejut.
A felújítást végző szakemberek gyakran szembesülnek azzal, hogy a tetőtér esetében a fal alján még 12 cm a szigetelendő vastagság, a tetején pedig már 15-18 cm is akár. Ezeknek az egyenetlen réseknek a kitöltése a legjobban, leggyorsabban és legköltséghatékonyabban fújható üveggyapottal történhet. A fújható hőszigetelés előnye, hogy nem kell méretre vágni az anyagot és nem keletkezik hulladék.
Sokak fejében a szigetelőanyag és a hungarocell között egyenlőségjel van. Természetesen a maga területén jó a hungarocell is (pl. homlokzati, lábazati szigetelésnél), viszont ez egy nehezen formázható anyag. A kőzetgyapottal egy baj van: idővel elkezd porzani és az esetleges réseken a finom por beszállhat a tetőtérbe. A purhab sem jó döntés, mert nagyon nehezen javítható, éghető és levakarhatatlan. Ha bármilyen probléma merül fel, és mivel a tetőszerkezetek nagyrészt fából készülnek, a purhab pedig nem légáteresztő, nem hagyja lélegezni a fát, ezért a fa berohadhat alatta, ami anyagilag jelentős károkat okozhat a tetőszerkezetben.
Mindig azt kell figyelembe venni, hogy minden szigetelőanyagnak megvan a maga szerepe, létjogosultsága, megvannak az előnyei-hátrányai. De hogy melyik szigetelőanyagot hová és mikor használjuk, az nagyon nem mindegy.
A ház szigetelése során először is azt kell eldönteni, hogy mit akarunk szigetelni, milyen anyaggal szeretnénk elvégezni a hőszigetelést és mikor tervezzük a kivitelezést. A prioritási sorrend kialakítása nemcsak anyagi vagy megtérülési szempontból lényeges, hanem az időjárási adottságokat is figyelembe kell vennünk. A födémszigetelést például télen-nyáron, hóban, esőben is el lehet végezni, viszont a homlokzat vagy a lábazat szigetelése már problémásabb: ahogy beköszönt a hideg idő (tartósan 5 Celsius fok alatti hőmérséklettel), radikálisan megnőhet a száradási idő, ráadásul a homlokzati szigetelőanyagnak (jellemzően eps) nem tesz jót, ha túl sokáig éri a nap vagy egyéb időjárási viszontagság. Ugyanígy, a tető szigeteléséhez, amennyiben bontani kell, érdemes esőmentes jó időjárást választani.
Először kezdjük a leglátványosabb szigetelési munkával, a homlokzat és a lábazat szigetelésével. Ebben az esetben a legáltalánosabb, legköltséghatékonyabb megoldás, ha dryvitolunk, vagyis hungarocellel, eps lapokkal szigetelünk (nevezik polisztirolnak is), amit dűbelezéssel és ragasztással rögzítünk a homlokzatra, lábazatra. A lábazatnál lépésálló szigetelőanyagot szoktak használni, ami jobban ellenáll a víznek, nekirugott focilabdának, lezseren falnak döntött kerékpárnak. A homlokzatnál pedig mehet a hagyományos fehér eps vagy a 20%-kal jobban szigetelő grafitos hungarocell. Viszont abban az esetben, ha vályogház homlokzatát, lábazatát szigetelnénk, felejtsük el a hungarocellt. Ennek oka, hogy a vályog előszeretettel szívja fel a nedvességet (ami el is távozik egy szigeteletlen falon), viszont az epsnek nagyon rossz a páraáteresztő képessége. De szerencsére van megoldás, ez pedig a kőzetgyapot, ami drágább, nehezebb a kivitelezési művelete, viszont nagyon jó a páraáteresztő képessége, így nyugodtan szigetelhetjük vele a vályogfalakat is. Az aljzat szigeteléséhez lépésálló szigetelést szoktak választani, ebben az esetben nem lényeges a páraáteresztés.
A homlokzati szigetelésnél hasonló gonddal kell eljárni. Meg kell vizsgálni az épület homlokzatának állapotát. Ahol omlik a festék, a vakolat, ott előzetesen el kell távolítani a fölösleges, megmozdult rétegeket, megnézni, hogy nincs-e vizesedés valahol. Fel kell mérni, hogy a nyílászárók körül hogy oldjuk meg a szigetelést. A legnagyobb probléma abból származhat, ha hőhidak maradnak a szigetelés után. Ha a kivitelező többféle szigetelőanyaggal, vastagsággal dolgozik vagy nem ügyel a kritikusabb pontok gondos szigetelésére (például a szerkezeti elemek találkozása – födém és falazat találkozása, a nyílászárók környéke stb.) vagy egyszerűen vékonyabb szigetelőanyagot dob fel a házra, máris szabad és szinte láthatatlan utakat nyitunk a párának. Ez pedig azért baj, mert a pára előszeretettel csapódik le a lakás belső, hidegebb felületein, ahol falnedvesség, penészedés alakulhat ki.
Vagyis figyelni kell arra, hogy megfelelő vastagságú szigetelőanyag kerüljön a falakra, ne legyenek rések a táblák között, ne legyenek mekkmester megoldások a ragasztás során.
Ha épületek hőszigetelésében gondolkodunk, egyszerre több cél is lebeghet a szemünk előtt, de vegyük sorra a legfontosabbakat: kevesebb energiát akarunk használni, hogy kevesebbet fizessünk, és hogy kisebb legyen az épület károsanyag kibocsátása. Növelni akarjuk a komfortérzetünket, télen így kevésbé fázunk, nyáron nem lesz annyira melegünk. Emellett megszüntetjük a penészedést és növeljük az ingatlan értékét.
