Egy gyerek számára a kert nem „szép” vagy „rendezett”, hanem mászható, felfedezhető, kipróbálható. A legtöbb konfliktus ott keletkezik, ahol a kert vizuális céljai nincsenek összhangban a használattal. Gyermekbarát kertnél ezért nem az a fő kérdés, mit hogyan rejtsünk el, hanem az, hogy hol engedjük szabadon a mozgást, és hol kell tudatosan korlátozni.
Játszórész kijelölése
Sokan egyetlen pontban gondolkodnak, ahová „beteszik” a gyereket. Ez ritkán működik. A játszórész inkább zóna kell legyen, ahol belefér a futás, az elesés, a hangoskodás. Nem kell hatalmas terület, de jó, ha nem közvetlenül a terasz vagy a dísznövények mellett van.
A működő játszórész olyan, amit a gyerek önállóan is használhat. Nem kell minden mozdulatnál szólni, hogy vigyázzon. Ha ezt a teret eleve arra alakítod ki, hogy kibírja a használatot, a kert többi része is nyugodtabb marad.
Talajválasztás: mit bír a gyerek és mit a kert
A gyerekek elesnek. Ez nem kérdés. A kérdés az, milyen felület fogja fel ezt. A gyep akkor jó, ha valódi fűről van szó, nem csak vékony zöld rétegről. A túl rövidre nyírt, kiszáradt fű keményebb, mint gondolnánk. Érdemes magasabbra hagyni, így rugalmasabb marad.
Ahol a gyep nem működik, ott a mulcs, fakéreg vagy apró kavics jó alternatíva lehet. Beton csak ott legyen, ahol tényleg szükséges. Minél kevesebb tömör, kemény felület van a kertben, annál több teret adsz a szabad mozgásnak.
A gyermekbarát kert nem egy párnázott játszótér. A valós veszélyeket kell kezelni, nem minden kockázatot megszüntetni. A meredek szintkülönbségek, nyitott vízfelületek, szúrós növények viszont valódi gondot jelentenek.
Ezeknél működik jól a természetes elválasztás. Egy bokorsáv, alacsony sövény vagy fa elemekkel kialakított határ sokkal kevésbé „tiltó”, mint egy kerítés, mégis kijelöli, meddig lehet szabadon mozogni.
Hogyan közlekedjen a gyerek a kertben
A kertben való közlekedést nem csak felnőttfejjel kell megoldani. A gyerek fut, megáll, megfordul. A betonutak ebben merevek és csúszósak lehetnek. Sokkal jobban működnek a tagolt, természetes anyagú utak.
Lapos kövek, fa lépők, tömörített zúzottkő jól irányítják a mozgást, miközben nem zárják ki a játékot. Ezeken a gyerek tanulja az egyensúlyt, a térérzékelést, és kevésbé lesz monoton a kert használata.
Nem csak csúszda létezik
A gyerekbarát kert nem attól az, hogy van benne csúszda vagy hinta. Ezek hasznos elemek, de hamar elunják őket. Ami hosszabb távon működik, az a többfunkciós tér. Egy földkupac, egy alacsony fal, egy fa törzse, egy lombsátor.
Ezek nem „játékelemek”, mégis állandóan használatban vannak. A gyerek másként játszik velük minden alkalommal. Ezért sokszor egy egyszerű domb vagy árnyékos zug többet ér, mint egy drága játszóeszköz.
Gyerekbarát kertbe olyan növények kellenek, amelyek kibírják a taposást, a letörést, az alkalmankénti labdát. A nagyon kényes, tüskés vagy mérgező növények itt csak stresszt okoznak.
Jobban működnek az erősebb bokrok, díszfüvek, kisebb fák, amelyek alá be lehet bújni. A kert így nem tiltott terület lesz, hanem része a gyerek világának.
Fontos felismerés, hogy a kert nem marad ugyanolyan. Ami egy totyogónak kihívás, az egy iskolásnak már unalmas. Érdemes ezért előre gondolkodni. Ne mindent véglegesre építs. Legyenek áthelyezhető elemek, változtatható terek.
A legjobban működő kertekben a gyerek nem száműzve játszik, a felnőtt pedig nem csak felügyel. Ha a játszórész rálátásban van, ha van hol leülni, árnyékban lenni, akkor a kert valódi közös tér lesz.