A legtöbb teraszhiba ott kezdődik, hogy a víz útja nincs átgondolva. A terasz mindig valamilyen irányba lejt, és a cél, hogy ez az irány a háztól távolodjon. A túl kicsi lejtés miatt a víz tócsákban áll, a túl nagy pedig kényelmetlenné teszi a használatot. A jó arány valahol a kettő között van: épp annyi, hogy a víz könnyedén meginduljon, de ne legyen látványos az esés. Egy városi terasznál a víz általában egy ereszcsatornába megy, egy vidéki háznál viszont gyakran a kert veszi át a felesleget. A lényeg, hogy a terasz sose vigye vissza a vizet a ház irányába, mert ez hosszú távon ázásnyomokat és fagyás miatti károkat okoz.
A terasz rétegrendje
A terasz nem csak a burkolatból áll. Alatta olyan rétegek vannak, amelyek a víz elvezetéséről vagy a fagy elleni védelemről gondoskodnak. A terasznál a felső burkolat alatt olyan réteg kap helyet, amely hagyja a vizet lefelé haladni, majd egyenletesen továbbítja a terasz széle felé. Ha ez a réteg hiányzik, a víz megáll a lapok alatt, ami fagyos időben felpattintja a burkolatot. Ha nem mi építtetjük a teraszt, hanem vettük vagy örököltük, akkor érdemes rákérdezniük, milyen anyaggal készül ez a köztes réteg (persze, ha még tudja bárki is), mert sokszor a burkolat cseréje önmagában nem oldja meg a vizelvezetési problémát. Akkor lesz tartós a terasz, ha a víznek valódi menekülőútja van.
A burkolat és a víz kölcsönhatása
A tömör kő vagy a nagy méretű járólap szinte teljesen lezárja a felületet, ezért különösen fontos, hogy a burkolat alatt megfelelő rétegrend legyen és a fugázás ne zárja el a vizet. A fa- vagy kompozit burkolat között a víz könnyebben utat talál, de a felület ekkor is egy irányba kell lejtsen. A mikrohézagok ugyan segítenek a víz gyors eltűnésében, de a padló alatti szellőzésről gondoskodni kell, mert a pangó nedvesség idővel megeszi a tartószerkezetet. Nagyobb teraszoknál előfordul, hogy a burkolat két irányba is enyhén lejt: a háztól kifelé, majd oldalirányba egy folyóka felé. Ez ritka, de jó megoldás olyan helyen, ahol a terep ezt kívánja.

A víz akkor hagyja el gond nélkül a teraszt, ha a széle nem akadályozza. Gyakori hiba, hogy a burkolat széle túl magas szegélyt kap, amely megfogja a vizet. Ha a terasz kővel van burkolva, érdemes a szegélyt úgy kialakítani, hogy a víz le tudjon folyni rajta. Egy fa- vagy kompozit burkolatnál a deszkák közötti hézag eleve lehetőséget ad a víznek, de a szélső elem alatt is legyen rést biztosító távtartó. A terasz szélén lévő csöpögtető él sokat segít abban, hogy a víz ne a fal felé fusson vissza, hanem a talajra csorogjon.
Más kell a városban és más a kertes övezetekben
Egy kisebb városi erkély vagy terasz esetében a víz gyakran egyetlen pontba fut össze, ahol egy rács alatt elrejtett folyóka vagy ereszkivezetés fogadja. Ez egyszerű, de nagy felületnél már kevés. Kiterjedtebb teraszoknál hatékonyabb, ha egy hosszabb, keskeny folyóka fut a terasz egyik oldalán. Itt könnyebb tisztítani, és nem kell attól tartani, hogy a víz egy helyre koncentrálódik.

Fontos szempont, hogy a folyókához való hozzáférés megmaradjon, mert időnként ki kell takarítani belőle az összegyűlt leveleket és darabkákat.
Attól, hogy fedett a terasz, még szükség lesz a vízelvezetésre
Sokan azt gondolják, hogy fedett terasznál nincs szükség vízelvezetésre, pedig a csapadék ferde eső, hó, párakicsapódás vagy a tető felől visszafolyó víz formájában itt is jelen van, nem is beszélve a locsolt nővényekről, esetleg a légkondiról. A fedett terasz kisebb terhelést kap, de ugyanúgy kell neki lejtés és kifolyási lehetőség. Ha például a fedés csak részleges, az eső egy része a fedett felületre verődik, és könnyedén elindul a fal felé. Fedett terasznál a vízelvezetés azért is fontos, mert a terasz jellemzően szárazabbnak tűnik, így a víz nehezebben észlelhető – a károkat viszont ugyanúgy okozza.