A legtöbb kerti világítás ott csúszik el, hogy túl sok fényt akar adni. Mintha azt szeretnénk, hogy este is nappal legyen. Pedig a kültéri világítás célja nem a teljes megvilágítás, hanem az, hogy kijelölje a használható területeket, és közben hangulatot adjon. Amit nem világítasz meg, az eltűnik, amit igen, az fókuszponttá válik. Ezért az első kérdés mindig az: hol szeretnél este ténylegesen jelen lenni a kertben.
Kis kert vagy városi udvar – kevesebb fény, pontosabban elhelyezve
Kisebb kertekben a legerősebb ellenség a túlvillágítás. Egy-két rossz helyre tett lámpa optikailag összenyomja a teret. Itt akkor működik jól az esti hangulat, ha inkább oldalirányból, alacsony pontról világítasz.
Egy falra vetített meleg fény, egy bokor aljába rejtett kis kültéri spot vagy egy kavicsos sáv mentén futó visszafogott fény sokkal tágasabb érzetet ad, mint egy erős mennyezeti lámpa. A cél az, hogy a fény ne vakítson, hanem jelen legyen.
Kerti terasz – külön kell választani az étkezést és az üldögélést
Sokan egyetlen lámpában gondolkodnak a terasz fölött, pedig ez az egyik legkényelmetlenebb megoldás. A teraszon általában kétféle tevékenység zajlik: evés és lazítás. Ezek eltérő fényt kívánnak.
Az étkezéshez kell egy valamivel erősebb, irányított fény, ami az asztalt világítja meg. Az üldögéléshez már meleg, szórt fény az ideális. Ha ezt két külön fényforrás biztosítja, sokkal rugalmasabbá válik a tér. Nem kell mindig mindent felkapcsolni.
Nagyobb kert – fényösvények és megállópontok
Nagyobb kertnél nem az a kérdés, hogy mit világíts meg, hanem hogy mit hagysz sötétben. Itt jól működik az úgynevezett fényösvény-gondolkodás. Ahol jársz, ott legyen fény. Ahol csak látvány, ott elég a sejtetés.
Kerti utak mentén alacsony, lefelé világító lámpák biztonságot adnak anélkül, hogy zavarnák az estét. Egy-egy fa, bokorcsoport vagy fal megvilágítása tájékozódási pontot ad, és segít érzékelni a kert mélységét.
Mécsesek és gyertyák – ritkán jó megoldás
A mécses nem véletlenül klasszikus. A nyílt láng mozgása olyan fényt ad, amit semmilyen LED nem tud pontosan visszaadni. Viszont nem mindegy, hova kerül.
Mécsesek és fáklyák, viharlámpák akkor működnek jól, ha védett helyen vannak. Asztalon, alacsony kőpárkányon, vagy fal mellé húzva. Nyílt, szeles részen inkább bosszúságot okoznak. Ilyenkor érdemes üvegezett mécsestartót használni, ami nemcsak praktikusabb, de vizuálisan is letisztultabb.
Ez az egyik legfontosabb technikai részlet, amit sokan figyelmen kívül hagynak. Kültéren a meleg fény működik igazán jól. A hideg, fehér fény művi hatást kelt, és eltünteti a természetes textúrákat.
Ha a lámpa dobozán választhatsz, a meleg fehér vagy borostyánsárga irány a jó kertbe. Ez az a fény, amitől este nem érzed magad irodában vagy parkolóban.
A napelemes világítás akkor jó megoldás, ha elfogadod a korlátait. Nem erős, nem pontos, és nem mindig kiszámítható. Viszont kiegészítésnek kiváló. Kerti utak mentén, növények közt, vagy átmeneti pontoknál jól működik, ahol csak jelzésre van szükség.
Fővilágításként ritkán válnak be, de hangulati elemként sokszor pont elég fényt adnak anélkül, hogy túl sok figyelmet követelnének.
Magasság és irány – nem mindegy, honnan jön a fény
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a fény fentről lefelé érkezik. Kültéren ez sokszor túl kemény árnyékokat ad. Sokkal barátságosabb hatású, ha a fény alulról vagy oldalról érkezik, és csak érinti a felületeket.
Egy bokor aljára tett lámpa, egy fal mentén futó fénycsík vagy egy alacsony állólámpa természetesebbé teszi az esti kertet.
Időzítés és kapcsolás
Hasznos, ha nem kell minden lámpát külön fel- és lekapcsolni. Egy központi kapcsoló vagy időzítés sokkal kényelmesebbé teszi az estét. Így a kert világítása alkalmazkodik hozzád, nem fordítva.
Ha van olyan fény, amit csak ritkábban használsz, legyen külön körön. Így nem kell minden alkalommal teljes díszkivilágítást kapcsolni egy rövid kiüléshez.