A videóhívás ma már a legtöbb munkahely természetes része. A háttér nem díszlet, hanem benyomás része. Egyetlen polc, egy rossz fény, egy túlzsúfolt falszakasz vagy egy gondosan elrendezett sarok azonnal üzen valamit arról, hogy mennyire felkészültünk, mennyire figyelünk a részletekre, és milyen hangulatban zajlik az adott beszélgetés.
A legtöbb videóhívás-alkalmazás ma már kínál gyors megoldásokat: elmosható hátteret, mesterségesen beállított szobabelsőt vagy egyszerű homogén felületet. Ezek kiválóak, amikor váratlan megbeszélés indul, vagy csak pár perces egyeztetésről van szó. Elrejtenek mindent, amit nem szeretnénk megmutatni. A szoftveres háttér ma már nem számít udvariatlannak. Olyan, mint egy gyors rendrakás: praktikus, kényelmes, és sokszor pont elég.
Más helyzetekben azonban kevés. Ha valaki rendszeresen tárgyal vezetőkkel, ügyfelekkel, vagy a munkája része a bizalomépítés, a virtuális háttér már nem ugyanazt a hatást kelti. A mesterséges elmosás mindig picit „lebegővé” teszi a személyt, a test és a tér határai eltűnnek, és tudat alatt is kevesebb stabilitást sugároz.
Mit látunk?
A kamerában látszó felület gyakran kisebb, mint amekkorának érezzük. Emiatt a videóhívásoknál a háttér mindig szelektált valóságot mutat. Egy fél polc is elég, egy falszakasz, egy szék mögötti rész, egy kis növény. Ez a kijelölt tér segít fókuszt teremteni, mert a szem azonnal érzi, hogy egy tudatosan kialakított rész előtt ülünk.
Ha egy könyvespolc látszik, rajta néhány könyv, egy növény és pár személyes tárgy, az ember rögtön érzi, hogy rendezett környezetből érkezik a beszélgetés. Ha csak egy világos fal van mögöttünk, az is tökéletes, mert tiszta felületet ad, és nem tereli el a figyelmet.
A túlzsúfolt polc vagy a kaotikus falszakasz azonnal elveszi a tér nyugalmát. Egy videóhívás alatt nem jó, ha a kolléga vagy az ügyfél azt nézi, milyen tárgyakat szorongat egymás mellett a háttér. A cél az, hogy a háttér legyen jelen, de ne legyen főszereplő. Egy tiszta, vezetett vonalú háttér sokkal meggyőzőbb, mint egy bonyolult kompozíció.
A fény
A kamera számára a fény ugyanannyira fontos, mint a háttér. Ha oldalról jön a fény, a fél arc árnyékba kerül, ha hátulról, a kamera csak egy „sötét alakot lát”. Videóhívás-barát háttérhez mindig szükség van egy olyan fénypontra, amely az arcot egyenletesen világítja meg. Ez lehet egy ablak, amely elé ülünk, vagy egy egyszerű asztali lámpa, amely meleg fényt ad.
A háttér akkor mutat jól, ha nem harsány és nem túl sötét. Egy erős napfényben úszó polc túl erős kontrasztot ad, míg egy sötét, árnyékos falszakasz nehézzé teszi a képet. Az egyenletes fény az egész képet harmonikusabbá teszi, és a háttér is rendezettebbnek hat.
Hátterek, amelyek támogatják a munkát
A videóhívásokhoz használt háttérnek nem kell látványosnak lennie, elég, ha következetes. Egy világos fal, egy kis polc vagy egy minimalista növény sarok épp annyit ad, amennyire szükség van: stabilitást. Egy kis lakásban különösen hasznos, ha kialakítunk egy kijelölt „hívóhelyet”. Ez lehet az íróasztal mögötti rész, de akár egy nappali sarok is, amelyet tudatosan hagyunk rendezettnek.
A polc hátterében néhány könyv, egy kisebb tál vagy váza teljesen természetesen hat. A személyes tárgyak szűrt jelenléte bizalmat kelt, de nem vonja el a figyelmet. A háttér akkor jó, ha egységes tónusú. A túl sok szín kaotikussá teszi a képet, a visszafogottabb alap viszont hagyja, hogy a beszélgetés legyen a központ.
A növények különösen jól működnek videóhívásnál. Egy kisebb fikusz, egy páfrány vagy egy vágott virág a háttérben azonnal élőbbé teszi a teret. Nem kell nagy zöld sarok, néhány levelet bőven elég látni. A kamera érzékeny minden részletre, és egy kis zöld mindig barátságosabbá teszi a képet.